xasqtc.com
Jacques Offenbach operája, a Hoffmann meséi Rusznyák Gábor rendezésében lesz látható a Nagyszínházban. Emellett a rendező jegyzi még A "K" ügy című előadást a Kamaraszínházban. William Shakespeare vígjátéka is műsoron lesz: a Vízkereszt, vagy bánom is én címen futó előadást Béres Attila rendezi a Nagyszínház színpadán. Alan Alexander Milne Micimackója szintén a direktor rendezésében érkezik, a művet Lőrinczy Attila alkalmazza a Kamaraszínház színpadára. Szőcs Artur Bródy Sándor A dada című színművét rendezi, mely a Kamaraszínházban lesz látható. Paul Foster I. Erzsébet című színművét szintén a rendező viszi színre a Játékszínben. Szőcs Artur kiemelte, hogy a darabbal emlékeznek Bródy Sándor születésének 160. évfordulójára. Darvas Benedek és Pintér Béla Gyévuska című zenés játékát Ascher Tamás rendezi a Kamaraszínház színpadán. A Miskolci Balett is új bemutatókkal készül: a Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztiválon a közönség már láthatta Hugo Viera koreográfiájában a Jobb későn, mint soha című táncelőadást.
Veres Pál, Miskolc polgármestere úgy fogalmazott: "Nem tudok és nem akarok elfogult lenni. " – Ebben a világban, amelyikben élünk, sokszor kiszolgáltatottakként, sokszor elszenvedőkként, háború és meg nem értés közepette, van egy hely, itt Miskolcon, ahová megérkezni jó, ahol jó lenni. Az országban a miskolci színházban van az a hely, ahol a rendezők, színészek megfejthető, felismerhető és érthető üzeneteket fogalmaznak meg erről a világról. Választható utakat és megoldásokat mutatnak, vagy egyszerűen csak elgondolkodtatnak. Ma ilyet nagyon kevés helyen látni – méltatta a teátrumot Veres Pál. Veres Pál © Hajdufi Péter A társulati ülés során kihirdették a társulati szavazás eredményeit. Az évad színművésze Bodoky Márk lett, a legjobb táncművész Mohai Cintia, a legjobb zenekari művész Fogarasi Tamás, a legjobb énekkari művész pedig Zamatócky Florianna. A vezetőség által odaítélt Spiritus díjat idén Kriston Szabolcs kelléktárvezető kapta. A Művészeti Tanács díjával Koncz Boglárka művészeti főtitkárt jutalmazták.
Miskolci Nemzeti Színház - Miskolc Itt épült fel a mai Magyarország első kőszínháza: 1823-ban nyitotta meg kapuit. Húsz év után azonban leégett, az új, romantikus elemekkel gazdagított késő klasszicista színházat 1847-1857 között emelték. A miskolciak mindig is kedvelték a színházat, és szívükön viselték a magyar színjátszás sorsának alakulását. Az egykori Korona-fogadó kocsiszínjében majd a Sötétkapu melletti csizmadiaszín alkalmi színpadán fellépő Déryné és társai oly mértékben meghódították a várost, hogy a miskolciak megrémültek, amikor 1816-ban a társulat Kassára indult vendégszereplésre: vajon visszatérnek-e a színészek? Ez a félelem adta meg a végső lökést ahhoz, hogy kőszínház építésébe fogjanak. Az ünnepélyes alapkőletételre aztán 1819-ben került sor, s 1823. augusztus 24-én nyitották meg a még belülről nem teljesen kész színházat, amely a mai Déryné utcában, a későbbi színházépület mögötti telken állt. A megnyitón Kisfaludy Károly A tatárok Magyarországon című ünnepelt darabja került színre.
A csarnoktér alternatív játszóhely, a kísérletező rendezők előadásainak a helyszíne. Körülbelül száz nézőt tud befogadni. Kamaraszínház: 270-300 főnyi nézőt befogadó színház, főleg viszonylag kisebb szereplőgárdát igénylő darabokat adnak elő benne. A Játékszínnel együtt a Miskolci Galéria addigi, Dériné utcai épületében kapott helyet. Játékszín: A Kamaraszínházzal együtt közös előtérből nyílik. Kísérleti, beavató színház. Nézőtere változtatható, a nézők száma maximálisan 100 fő körül lehet. Nyári színház: Szabadtéri játszóhely, nézőtere 500 fős. A nézőteret ponyvával befedték, ezért az időjárás zavaró hatását ki lehet küszöbölni. Önálló színpada nincs, mert a Csarnok teljes funkciójú színpadát használja, de van zenekari árka. A Nyári színháznak - a szabad tér ellenére - kiváló az akusztikája, ezért zenés darabok, hangversenyek megtartására kiválóan alkalmas, így az Operafesztivál rendezvényeinek is fontos színhelye. A színházi épületkomplexumban található a Színháztörténeti és Színészmúzeum is, amely a miskolci színjátszás történetének állít emléket.
A 2021 februárjában meghirdetett, Miskolc 200 elnevezésű versenyre 200 pályamű érkezett, az eredményhirdetésre augusztus 30-án került sor. A pályázók között voltak elismert írók, színészek, színházi emberek, és a szakma számára ez idáig ismeretlen alkotók – mondta el Béres Attila, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója, hozzátéve, hogy a műveket műfaji sokszínűség jellemezte. A pályázatot műfaji és tematikus megkötés nélkül hirdette meg a színház, belföldről és a határon túlról egyaránt várták a még meg nem jelent és nem díjazott, magyar nyelvű drámákat. A bicentenáriumra érkezett 200 mű közül a három fős előzsűri – melynek tagjai Enyedi Éva, Perczel Enikő és Lőrinczy Attila dramaturgok voltak – 12 színpadi alkotást juttatott tovább, melyek közül a színház művészeti tanácsa (Béres Attila igazgató, Szabó Máté művészeti vezető, Rusznyák Gábor főrendező, valamint Keszég László és Szőcs Artur rendezők) és Lőrinczy Attila választotta ki a nyertes drámát. A zsűri két darabot is érdemesnek talált az első helyre: Komán Attila Kornél, valamint Zemlényi Attila és Kabai Lóránt Vasgyári eklógák című munkáját is díjazták, mindkét dráma felolvasószínházi előadásként lesz látható a Miskolci Nemzeti Színház következő évadában.
Ezt persze meg is kellene érni. Néhány évtizeddel korábban a tudósok még unokáink unokáinak korára datálták a… Ilyen színház alapú közösségi élményben ebben az évszázadban még nem volt részem. Ehhez jó pár kilométert meg kellett tennem, de nincsen ebben semmi különös, hisz a színházbarátok úgy járnak mostanában Miskolcra, mint a jó kútra. Nagy élet van ott, s ennek bizonyítéka ez a most bemutatásra került előadás is, ami egy sötét humorú kitalációt, egy… "Ki nem sz*rja le a kritikát az internet korában? " ‒ hangzott el nemrégiben a retorikusnak szánt kérdés egy beszélgetésen. Időről időre hallani, olvasni ilyesmit akár a szakma által kifejezetten elismert színészektől is. Vagyis olyasvalakiktől, akiket nem holmi sértettség, inkább csak a trendiskedés szándéka motivál, amikor közösségi médiát, rajongói oldalakat, posztokat és kommenteket emlegetnek – mintha… Jó tíz éve ez a cikk nem születhetett volna meg, mivel nem lett volna miről írni. A csábító szerkesztői felkérés így szólt: számoljak be azokról az előadásokról, amelyeket Pintér Béla csupán szerzőként, nem pedig rendezőként, színészként, társulatvezetőként jegyez.