xasqtc.com
Szintén a NESZ-en belül a különböző szakmai csoportok összefogásával létre lehetne hozni először csak virtuális tematikus utakat, amelyek összeköthetnék a különböző mesterségeket képviselő kézműveseket. Ezek a tematikus utak egy része később kapcsolódhatna például az ETN (European Textilnetwork, bővebben:) által létrehozott textilkészítéssel vagy egyéb kézművességgel kapcsolatos európai tematikus utakhoz. Ezek a tematikus utak és honlapjaik kiváló lehetőséget nyújthatnak arra, hogy magyar kézművesek a külföldi érdeklődőknek is bemutathassák kínálatukat. Mind a mesterek, mind pedig a turisták szemszögéből nézve a programszolgáltatás mellett a kézműves termékek eladása is fontos része a kézműves turizmusnak. A termékeket meg lehet vásárolni a mesterek műhelyeiben, vásárokon, általános vagy kézművességre szakosodott üzletekben. Olaszországgal ellentétben sajnos Magyarországon még nem találunk minden nagyobb üzletben egy minősített helyi terméket bemutató és árusító sarkot, de megfelelő lobbizás mellett még ez is megvalósulhat.
Miután a NESZ-en keresztül a Népi Kézműves Alkotóházak Országos Egyesülete 2014 tavaszán kapcsolódott az Európai Művészeti és Kézművesség Napjai programhoz, van-e arról adatod, hogy ez a hazai, sokféle, számszerűen 59 formáció, nemzetközi összehasonlításban sok-e, vagy inkább kevés? Természetesen megnéztem az európai program honlapját, hogy másutt mi a gyakorlat. Előre bocsátom, hogy más csatlakozó országokban főként az ipar- és képzőművészeti tevékenység jelenik meg nagy számban. Mi egy kicsit másak vagyunk ebben a tekintetben, de azt gondolom, nagyon színesek vagyunk a bemutatásra került tevékenységek szempontjából. Számszerűségét tekintve nem kell szégyenkeznünk. Van ahonnan csak néhány helyszín csatlakozott, de a programot indító Franciaország több száz helyszínnel mutatkozott be. Nagyobb városokban 30-40 helyszínt is fel tudtak mutatni. Hát ehhez még fejlődnünk kell! Ettől függetlenül én elégedett vagyok, hiszen ez volt az első ilyen alkalom, nem számítottam ekkora érdek lődésre, annál is inkább, mivel a csatlakozók saját költségükön kapcsolódhattak a programhoz.
A Szasza Dodó jól használható, igényesen kivitelezett, strapabíró kés, mely egy életen át képes szolgálni a vadonban. Talán egyszer majd hazánkban is megérdemelt helyére kerül ez a pengeforma, megkapva azt az elismerést, ami kijárna neki. Szasza Dodó
Ennek meg felelően mi is igyekszünk mind a négy lapszámunkban fémes mesterségeket, mestereket bemutatni. A mostani számban olyan késes mesterekről olvashatnak, akikkel személyesen is talál kozhatnak majd a Budai Vár Oroszlános Udvarában a mesterség bemutatására megépített mobil kiállítótérben, illetve a körülötte lévő műhelyek valamelyikében. A fesztivál ideje alatt az alábbi műhelyek várják majd az érdeklődőket: őskohászati műhely, harangöntő műhely, ólomkatona készítés, érem ütés, damaszkolás, kovács és fegyverkovács műhely, valamint tojáspatkoló műhely. Világszerte a legnépszerűbb kések közé tar toznak a paraszti társadalmak egyszerű zsebkései, melyek sok rétű használhatóságuk révén prak tikus társunk lehet a hétköznapokban. Jó magam gyakran méret és súly alapján választom ki a családi készletből, melyik kerüljön éppen a nőinek nem nevezhető táskámba. Felsorolni is nehéz és talán pontatlan lenne, hány féle formájú és méretű kés készül manapság, nem is beszélve azokról a munkaeszközökről, melyeket spe ciális munkákhoz készítenek.
Nekem Sears hitelesebb figura, mint e késforma bírálói. Ráadásul – szerencsémre – volt a kezemben a Dodo, így csak megerősíthetem, hogy jól használható, szívesen elfogadnám, és hordanám felszerelésemként. Szántó Szabolcs Késes népi iparművész, a Népművészet Ifjú Mestere – a továbbiakban Szasza – díjat is nyert egy hasonló formával, egy Szaszmuk példánnyal. Igaz nem itthon, hanem Brunoban, 2010-ben kapta meg a Legjobb fix pengés használati kés elismerést. Ezt csak azért emeltem ki, mert ebből is látszik, hogy nálunk méltatlanul el van ásva ez a penge típus. Nézzük, mit ír önmagáról Szasza, aztán folytassuk a kés elemzését. Szasza Dodó Szántó Szabolcs önéletrajza 1976. január 20-án születtem Budapesten. Egyáltalán nem városi gyerek módjára éltem kisgyerekkoromat, mindig készítettem valamit, bütyköltem, rajzoltam, ha bármi a kezem ügyébe adódott, továbbgondoltam, mit is készíthetnék belőle. Nagypapám kézügyességét örökölve hamar rájöttem, hogy az építőipari iskola elvégzése után leginkább a kezem ügyességével vihetem többre.