xasqtc.com
Mindezek mellett sajátságos jelleggel gazdagodott a folklór ebben a korban is. A népdalok megnevezése ekkoriban tharjong (taryeong) (타령) volt, ide tartozik a számos verzióban énekelt Arirang is. Népszerű volt a phanszori (pansori), amit "koreai operának" is neveznek, valamint a phanszori (pansori)n alapuló, több színészes előadás, a cshangguk (changgeuk) (창극). [91][92] A földművesek mulatságaként volt ismeretes a ma már turistáknak is előszeretettel játszott phungmul (pungmul) (풍물) vagy más néven nongak (농악, "parasztzene"), melynek keretében a parasztok színes ruhában, különféle dobokkal és fúvós hangszerekkel zenéltek, táncoltak, akrobatikus mutatványokat adtak elő. A tradíció sok helyen ma is él. [92] A hivatalosan száműzött, de a nép körében tovább élő buddhizmus is befolyással volt a folklórra, a rituális táncok közé tartozott a nabicshum (nabichum) (나비춤, "pillangótánc"), a popkocshum (beopgochum) (법고춤, "dobtánc") vagy a paracshum (barachum) (바라춤, "cintányértánc"). Ugyancsak buddhista tánc a szungmu (seungmu) (승무), vagy "szerzetestánc", mely során a táncos rendkívül hosszú ujjú, kapucnis köpenyt visel.
A fővárosban kizárólag engedéllyel rendelkező üzletek (시전, sidzson (sijeon)) árusíthattak. Itt hat állami beszerző cég működött, valamint 31 magánüzlet. Két felügyelő szervük volt, a Kjongsigam (경시감, Gyeongsigam), azaz a Fővárosi Piacfelügyelőség, mely szabályozta az árakat és begyűjtötte a kereskedelmi adót, valamint a közegészségügyi feladatokat ellátó Cshongdzsegam (청제감, Cheongjegam). Máshol időszakos piacok (향시, hjangsi (hyangsi)) működtek, melynek helyét és idejét törvényben írták elő. Ezek mellett félévente tartottak egy-egy termékcsoportra (például gyógynövényekre, mezőgazdasági eszközökre, állatokra stb. ) specializált vásárokat nagyobb településeken. A külkereskedelem jobbára tilos volt, kivéve a diplomáciai utakon történt vásárlásokat, ezek során ezüstöt, aranyat, rezet, bádogot, ként, timsót, cukrot, borsot, édesgyökeret, szantálfát, Caesalpinia sappan-fát, kardokat, vízibivalyszarvat és elefántagyarat hoztak be az országba. Exportként pamutot, rizst, kendert, ramit, [* 3], ginzenget, virágmintás párnákat, fókabőrt és könyveket vittek ki.