xasqtc.com
Bizonyára sokaknak feltűnt, hogy a hagyományos, kedves diófáinkon (Juglans regia) immár második éve megfeketedik a termés, belseje pedig silány, értéktelen marad. Ezt a szomorú jelenséget a hozzánk Svájc közvetítésével Texasból betelepült dió burokfúró légy (Rhagoletis completa) okozza. Szegény diófáinkat már eddig is számos termés-, illetve levélbetegség kínozta, de a dióbél legalább túlnyomó részt jó minőségű maradt. Amit ebben az évben a saját diófáimon tapasztaltam, az több, mint elkeserítő: augusztusra már alig volt levél rajtuk, szeptemberben pedig az összes termés feketére rohadva csúfoskodott az ágakon. Hiába vártuk a szokásos, szívet melengető eseményt, amikor a zöld burkok szépen, sorban felnyílnak, és kipottyan belőlük szeretett csemegénk, amit csak össze kell szedni… Vegyszeres kezeléssel persze megvédhetők a fák, az ültetvényekben eddig is permetezték. Ezután is ragyogó termés lesz csekély 8 alkalommal történő kezelés mellett. Azonban mostantól a diót, mint biogyümölcsöt elfelejthetjük.
Az első 5-6 évben a csemetefák koronaalakítása történik. Ezt nem ildomos elhanyagolni és szakszerűtlenül végezni, mert a későbbi évek során csak bosszúságot fog okozni az elhanyagolt és szakszerűtlenül metszett lombkorona, illetve a gyümölcstermés sem fogja ebben az esetben hozni a várt eredményt. Minden gyümölcsfánál általában alkalmazható metszési mód a sudaras ágcsoportos metszés. Ennek az a lényege, hogy az évek során 3 ágemeletet alakítunk ki metszéssel a gyümölcsfán, az ágemeletek között meghatározott távolságokat kihagyva. Az első évben a koronás fácskán 3-4 oldalvesszőt hagyunk meg kb 60-100 cm magasságban, minél szabályosabb elrendezésben, és ezeket vágjuk rövidre. A függőleges irányba növekvő sudarat, az oldalvesszők metszési magasságához képest 20 cm-rel magasabban vágjuk el. Oldalvesszők hiányában csak a sudarat kell elvágni és a vágás alatt fejlődő oldalhajtásokból lehet azután kinevelni az első ágcsoport szintet. Az első és a második oldalág-csoport szint között 80-100 cm távolságot hagyunk, de a 40-60 cm is elfogadott fajtától függően.
A dió nyár végén, kora ősszel kezd érni. Tárolásra alkalmasak azok a gyümölcsök, amelyekben a zöld héja megrepedt. Nem ajánlott gyümölcsöt gyűjteni a fáról, mivel azok nem halmozzák fel a hasznos összetevők teljes készletét. Előfordul, hogy a dió érett, de nem esik le a fákról. Ezért egy hosszú pólus jön a mentéshez, amelyet óvatosan megütik az ágak. Az összegyűjtött diókat megtisztítják a kókuszdiótól és más törmelékektől. A diótermesztés fő nehézségeiA dió nem megfelelő gondozása, a dió ültetésére vagy átültetésére vonatkozó szabályok be nem tartása, valamint más kedvezőtlen tényezők ahhoz vezetnek, hogy a fa száradni kezd, csökken a termés, és egyéb problémák merülnek fel. A fa nem hoz gyümölcsötSzámos oka van annak, hogy a fa nem hord gyümölcsöt:túl vastag korona;rengeteg oldalsó ág virágzás nélkül;a virágzási időszak során esős esők vagy alacsony levegő páratartalom a beporzás folyamatának megszakításához vezet;kártevő támadás vagy fertőzés;helytelenül elvégzett vágási eljárás;műtrágyák hiánya vagy feleslege.
A fertődi diónemesítés Porpáczy Aladár nevéhez fűződik. Két sikeres fajta kiválogatása történt meg: a Fertődi 1 (korábbi nevén Eszterházi 1) és az Eszterházi 2. Az utóbbinak a potenciális termőképessége alacsony, ezért ma már nem ajánlják telepítésre, az előbbi viszont kiemelkedő minőségű diót produkál, de nagy hátránya, hogy igényes, és őseitől a fagyérzékenységet is örökölte. Porpáczy Aladár érdeme, hogy megvalósította a dió hazai növényházi szaporítását, a kézben oltásos módszert, és ő kezdte meg a diófák klón szaporítását is. A későbbiekben 1950-ben indult újra a magyarországi diónemesítés, ami kezdetektől gyakorlatilag máig Szentiványi Péter érdi kutató nevéhez fűződik. Ő először Korponay Gyulával közösen végigjárta a 20-as évek francia importjából megmaradt ültetvényeket. Megállapította, hogy a hazai természetes magoncdiókat sem termesztési érték, sem áruérték szempontjából nem érik utól a megmaradt import-egyedek. A francia diók honosítása tehát nem vezetett eredményre. A hazai diónemesítésben a sikert dr. Szentiványi Péternek az érdi kutatóintézetben végzett több mint 50 éves nemesítő munkája hozta meg.
Helyezze helyesen az anyát oldalra, hosszanti horonyval lefelé. Gyorsan kelnek ki, 5-10 napon belül. A hajtások eleinte erőteljesen növekednek, de amikor elérték a 15 cm-t, a növekedés lelassul. A szár kialakulni kezd. A palánták növekedésének felgyorsítása érdekében, ha a magokat az üvegházba vetik. A csemetek előkészítésének ideje háromszor csökken. A palánták gondozása nyílt talajon és az üvegházban egyszerű: öntözés, gyomlálás, lazítás. A gondozás megkönnyítése talajtakarás lehet, csökkenti az öntözés gyakoriságát, nem engedi a gyomok növekedését. A diófélékből termesztett fák termése gyorsítható oltással. Az eljárás megfelelő elvégzéséhez meg kell várni, amíg a palánták (állomány) életkora eléri a 2 vagy 3 évet. A vakcinázás legjobb ideje február, amikor még nem kezdődött el a szaporodás. A graftot az Ön régiójának óvodájában kell venni, az anyanövénytől, az éghajlathoz igazítva. Oltott egy szilánkban. A beoltott palántákat állandó helyre lehet ültetni a vakcinázást követő második évben.
Az így lepotyogott diót önjáró betakarítógép szedi össze, de ami a földön marad, azt szorgos kezek kapkodják fel, hogy egy szem se vesszen kárba. A dióbél sokkal nagyobb értékkel rendelkezik, mint a pucolatlan dió A felszedés után következik a pucolás és a tisztítás. Komoly gépesítés van ezen folyamat mögött is, de itt is szükség van emberi kezek segítségére. Nem véletlen tehát, hogy a dióbél ára akár 2-3-szorosa is lehet a héjas dióénak. Attól is függ a dióbél ára, hogy hol vásárolja az ember: míg Budapesten akár 3000-3500 forintba is kerülhet kilója, addig vidéken már 1500-2000 forintért is hozzá lehet jutni. A dió egy igen szeszélyes növény, ez látszik igényességén is. Ha rosszkor ültetjük, vagy rosszkor metsszük, biztosan nem fog ideálisan fejlődni és teremni. Ezért fontos, hogy ennek a növénynek megadjuk a kellő tiszteletet és figyelmet. Lehet, hogy ezért nevezik a kertek királynőjének?! Cikkünk a szabadfö írása alapján készült el!
A kiválasztott fajta számára megfelelő termőhely-, klíma-, és a szakszerű gondozás szükséges. A helyi viszonyok között a már bizonyított fajták adják a legnagyobb garanciát a kielégítő terméshez. A gyümölcsfák a mélyrétegű, humuszban gazdag, könnyen átmelegedő talajokat kedvelik. A túlzottan kötött, nedves, nehezen átmelegedő talajok nem igazán alkalmasak gyümölcstermesztésre. A füves területen lévő gyümölcsfák alatt tiszta területet kell hagyni, ami télen szalmás istállótrágyával vagy avarréteggel, szalmával szórhat be, vigyázva arra, hogy a trágya közvetlenül ne érintkezhessen a fatörzzsel, gyökérzettel. A gyümölcsfák háromféle formában kerülnek forgalomba: 1., Szabadgyökérrel Az ön által megrendelt szabadgyökeres gyümölcsfa gyökércsomagoltan érkezik. A megrendelt szabadgyökerű gyümölcsfát a kézbesítést követően lehetőleg azonnal el kell ültetni a végleges helyére. Amennyiben erre nincs lehetőség, úgy a bontatlan csomagolásban az oltványok csupán néhány napig tarthatók. A tárolás ideje alatt a csomagot hűvös, naptól védett helyen kell tárolni, lehetőleg pincében, vagy ahhoz hasonló klímájú helyen.